Címke: kritika

Bravúrosan csúsznak egymásba a teatralitás szintjei – Friss recenziók a Sirályról

Szilágyi Csenge és László Zsolt a Sirályban – fotó: Dudás Ernő
Szilágyi Csenge és László Zsolt a Sirályban – fotó: Dudás Ernő

Januárban felújítottuk a Sirály című előadásunkat. Három kritika is megjelent a produkcióról az elmúlt időszakban.

Az egyik írás szerzője, Pethő Anita másodjára látta az előadást. „(…)a korábbi alkalomról emlékeztem jól, mennyi minden történik az előadás elején a függöny előtt. Még azt is mondhatnám, hogy drukkoltam annak, hogy a többiek vegyék a lapot, jól reagáljanak például Arkagyina, azaz Oszvald Marika »nagybelépőjére«. Többek között ez is a kint is – bent is, szerepbeliség és szerepen kívüliség játéka, ahogyan Oszvald Marika folyton ide-oda mozog az »arkagyinaság« és »oszvaldmarikaság« között. vagy mondhatnánk úgy is, hogy Arkagyina, ez a mindig a középpontban lenni akaró, ezért folyton színjátszó, alakoskodó, pózoló színésznő időnként Oszvald Marikát, az ismert operettszínésznőt alakítja. Azaz egészen pontosan azt, ami (sablonos) kép egy ismert operettszínésznőről bennünk él.” A cikk az előadás önreflexív voltát emeli ki, a sablonok, az elvárásoknak megfelelés igényének motívumait és ezek ellenpontozását veszi sorra, kiemelve Kaszás Gergő játékának rétegzettségét, illetve a sikeresség és a látszat, a művészet és az iparostevékenység viszonyáról tesz fel érdekes kérdéseket a produkció kapcsán. A szöveg az Egy olvasó naplója blogon jelent meg.

Kaszás Gergő a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba
Kaszás Gergő a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba

A szereposztást tartja a produkció legnagyobb bravúrjának az Apokrif Online kritikájának szerzője is. „Arkagyina szerepében Oszvald Marika, az Operett Színház legendás szubrettje, maga a két lábon járó tradicionális színjátszás látható – mint prózai színésznő. Játéka kiegyensúlyozott, nem maníros, csak ahol a szerep is megkívánja. Kaszás Gergővel (Trigorin) – akivel egy pillanatig sem keltik egy szerelmespár látszatát – közös jelenetükben egy érett nő higgadtságával és reális érveivel ellensúlyozza az író infantilis és kamaszos kitöréseit: nem primadonnaként hisztériázik, hogy az ünnepelt szerző maradjon mellette, hanem egy korosodó nő megannyi évének és félresiklott kapcsolatának tapasztalataiból építkezve érvel. Kettejük kapcsolata inkább a művészélet rögös útján köttetett erős szövetség, mintsem szerelem” – írja Bagi Ágnes, aki részletes elemzését így zárja: „Fehér Balázs Benő sikeresen felfedezte Csehov elejtett lázadását Sztanyiszlavszkij színházával szemben, azonban nem vitte végig ezt a lázadást, ahogy maga a szerző sem. Ellenben létrehozott egy olyan előadást, ami a mai fiatalok számára is érthetővé és élvezhetővé teszi Csehov klasszikusát. Mellettük persze az érettebb korosztály is kap impulzust a kortárs színjátszásról való gondolkodáshoz, de a gondolatsor befejezése és az új formák létre hozása ránk vár.”

Oszvald Marika a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba
Oszvald Marika a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba

Szekeres Szabolcs a Dionüszosz magazin blogján írt az előadásról, úgy értékelve, hogy Fehér Balázs Benő rendezése a fiatalos lendület elapadásáról szól. „Méghozzá úgy, hogy közben mindenki színházat játszik vagy legalábbis mániákusan a színpadról beszél. A humor forrása a végig az elemelt és a karikírozott színészi játék, amelybe Mihályfi Balázs bumfordian érzéketlen Samrajev intézője éppen úgy belefér, ahogy maga Trepljov is, aki az egyik jelenetben két hatalmas karddal jelenik meg, hogy párbajra hívja Trigorint, a vetélytársát.” A recenzió szerzője szerint a rendező keze nyomán „bravúrosan, valósággal matrjoska babák gyanánt csúsznak egymásba a teatralitás szintjei”, és Oszvald Marika alakítását dicsérve megjegyzi: kár, hogy az operettcsillag nem korábban rándult át a prózai színházba, mert „Arkagyina szerepében a kapzsiság és az önző ridegség magasiskoláját mutatja be”. A szerző szerint a rendezői elképzelés akár vitára is ingerelhet, de „az ötletesen működtetett, az előadás egészére kiterjesztett színház a színházban szituáció komoly kohéziós erővel bír, és nem fukarkodik a humoros helyzetekkel. Az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád közös vállalkozásaként létrehozott Sirály arról szól érvényesen, hogy az egykori harcos lázadók élete, függetlenül attól, hogy tehetségesek-e igazán vagy sem, még csak bele sem simulhat a (kis)polgári életbe, hanem egyenesen tragédiával ér véget.”

A Sirály legközelebb április 29-én délután látható az Átriumban, jegyek már kaphatók.

Elsöprő erővel kérdez – Újra műsoron a Makbett

Keserédes operett, vérbohózat, abszurd, antidráma, rajzfilm, revü, sőt: bábszínház – a bemutató után megjelent recenziók sokféleképpen próbálták jellemezni Alföldi Róbert Makbett rendezését. Az Ionesco-darab sokféle műfajt felvonultató előadása most, február 19-én ismét látható az Átrium műsorán.

Makbett – Orosz Ákos – fotó: Dudás Ernő
Makbett – Orosz Ákos – fotó: Dudás Ernő

A kritikák szinte egybehangzóan állítják: tiszta és egyenes, szókimondó produkció született. A narancsszínben úszó színpadkép azonban jóval túlmutat a jelenlegi hatalmon való élcelődésen. „Igaz, Alföldinek ez a rendezése egyértelműen ironizál a jelenlegi kormányon és annak kormányosán is, ám a kép, amit fest, valójában nem narancssárga, hanem (vér)vörös és sötétszürke” – írta Török Ákos a 7óra7-en, hozzátéve, hogy az előadás „Alföldi rendezése működik – és a szó eredeti, propaganda előtti értelmében működik”. Nánay István (Színház.net) szerint „Alföldi rendezése felvállaltan politikai színház, de úgy, hogy többnyire kerüli a direkt politizálást. Elkerüli az aktualizálások legnagyobb csapdáját, azt, hogy az egyes szereplők konkrét politikai személyeknek feleltethetők meg. Kiszólások, szójátékok, még az előadás plakátja is, félreérthetetlenné teszi, hogy az előadás miről és kiről-kikről szól elsősorban, de attól érvényes, hogy az olcsó piszkálódás helyett egy hatalmi helyzet lényegéről beszél.” Németh Gábor Dávid az Apokrifen megjelent kritikájában így összegez: „Az előadás nem marad csöndben, nem mismásol, nem pusmog, hanem húsbavágó őszinteséggel csapja arcon az embert. Igen, politizál, aktuálpolitikai, társadalmi helyzeteket vázol, használ, mutat; de ami a legfontosabb: nem állít semmit. Alföldi Róbert rendezése elsöprő erővel kérdez, (…) és ezeket a kérdéseket már nem lehet nem meghallani.” Természetesen azért egyetértés nem volt a kritikai fogadtatásban: „Bátornak akkor volna nevezhető az előadás politikai dimenziója, ha egy Fidesz-kongresszusra hívnák meg tükröt tartani” – írta a Magyar Narancsban Tompa Andrea. Sághy Erna a HVG-ben ezzel ellentétben komplex értelmezést ad az egyik jeleneten keresztül erről a dimenzióról: [Duncan király] „Orbán Viktor szófordulatait, gesztusait felvillantó, fociutalásokkal tűzdelt beszédjelenete finoman parodisztikus, itt nincsenek tobzódó túlzások, a szöveg sem sokkal semmitmondóbb, mint az eredeti. A néző így a miniszterelnöki évértékelők vagy nagygyűlések bódultan rajongó közönségének szerepében találja magát, s átérzi, hogy az alattvalói rajongás ugyanolyan abszurd és ízléstelen, mint a Kerekes Éva által játszott fehérmájú Lady Duncan vagy Orosz Ákos gyilkológép-Makbettjének alpárisága.”

Makbett – jobbra: Szatory Dávid – fotó: Puska Judit
Makbett – jobbra: Szatory Dávid – fotó: Puska Judit

A színészek munkáját szinte minden megjelent kritika dicséri. „A kiváló színészgárda tagjainak bravúros alakításain szilárdan áll az előadás” – áll a HVG cikkében; „A muníció egy jelentős részét a remekbeszabott, megsokszorozott színészi alakítások adják” – szögezi le Török Ákos kritikája. „Orosz Ákos játéka elsőrangú, könnyedén váltogatja a rémületes és vicces árnyalatokat, nem téveszti el az összhatást: a féktelen hatalmi ambíció silány nárcizmusát. Bányai Kelemen Barna egy másik típust, az önérdekét percre sem felejtő lakájt hozza jól. Csak holtan, kísértetként igazán bátor: »és még alacsony is vagy«, vágja oda” – írta elemzésében Csáki Judit a Revizoron. Nánay István szerint „Hevér bonvivánként jelenik meg a vár tetején, de csak akkor lehet észrevenni, ha egy kis dobogóra feláll. S amikor már látható, akkor jöhet az uralkodói szerepjátszás: fraternizál, jópofáskodik, de cinikusan keménykedik is. Hallatlanul élvezi a hatalmát, elhiszi, hogy mindenre képes (lásd a betegek Jézusként való meggyógyítása), s ami ettől elválaszthatatlan: fél. Mindenkitől. (…) Kerekes Éva vörös parókás, aranyos színű ruhába öltöztetett Ladyje élvezi a gonoszkodást, a flörtölést Makbettel, az alakváltozásokat. A színésznő is élvezi a játékot, a szélsőségek megmutatását, azt, hogy az egyik pillanatban királynőként, a másikban parasztasszonyként szólalhat meg, s hogy sem egyiket, sem másikat nem kell halálosan komolyan vennie.”

Makbett – balra: Hevér Gábor – fotó: Mészáros Csaba
Makbett – balra: Hevér Gábor – fotó: Mészáros Csaba

Az igazán karakteres, egyéni hangulatú produkció Orosz Ákos, Bányai Kelemen Barna, Hevér Gábor, Kerekes Éva, Parti Nóra, Szatory Dávid, Fábián Szabolcs, Fehér Balázs Benő, Bercsényi Péter, Krum Ádám és Gelányi Bence szereplésével ebben az évadban először február 19-én látható az Átrium Film-Színházban.

Jegyek itt kaphatók.

 

„Hosszas, jól kiérdemelt vastaps” fogadta az Igenis…-t Aradon

„Hosszas, jól kiérdemelt vastapssal köszönték meg a nézők Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor, Alföldi Róbert és Marton Róbert játékát” – írja a Nyugati Jelen című lap az Igenis, miniszterelnök úr! aradi fogadtatásáról.

Igenis, miniszterelnök úr! (Arad) – Hevér Gábor, Parti Nóra, Alföldi Róbert – fotó © Puska Judit / Kultúrbrigád
Igenis, miniszterelnök úr! (Arad) – Hevér Gábor, Parti Nóra, Alföldi Róbert – fotó © Puska Judit / Kultúrbrigád

Szeptember 18-án az Aradi Kamaraszínház bérletesei két előadáson, délután és este láthatták az Igenis, miniszterelnök úr! című válságkomédiát a Ioan Slavici Klasszikus Színházban. Jámbor Gyula kritikájában így fogalmaz: „A konfliktusos helyzetek során, amelyekből bőven akad a darabban, a válság- és konfliktuskezelés amolyan kisenciklopédiáját is megírhatná a maga számára a néző (a szerzők bőven adnak támpontokat hozzá), aki a mindennapokban aligha nyerhet betekintést a legfelső döntéshozás kulisszatitkaiba.”

Igenis, miniszterelnök úr! (Arad) – Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor, Alföldi Róbert, Marton Róbert – fotó © Puska Judit / Kultúrbrigád
Igenis, miniszterelnök úr! (Arad) – Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor, Alföldi Róbert, Marton Róbert – fotó © Puska Judit / Kultúrbrigád

A szerző értelmezése szerint „a zárójelenet Magyarország esetleges külpolitikai (de következményeit tekintve rögtön meg is cáfolt) törekvéseiről szól. Hallani lehetett olyan hangokat előadás után, miszerint »jól odamond« a jelenlegi magyar vezetésnek. Szerintem szó sincs ilyesmiről, Romániában (vagy több más szomszédos országban) teljesen más végkicsengése lehetett volna a (jó szórakoztatáson túl) nagyon is elgondolkodtató, és mindenütt nagyon is »jól ülő« darabnak.”

Igenis, miniszterelnök úr! (Arad) – Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor – fotó © Puska Judit / Kultúrbrigád
Igenis, miniszterelnök úr! (Arad) – Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor – fotó © Puska Judit / Kultúrbrigád

>>> Galéria az előadásról a facebookon