Címke: kaszás gergő

Bravúrosan csúsznak egymásba a teatralitás szintjei – Friss recenziók a Sirályról

Szilágyi Csenge és László Zsolt a Sirályban – fotó: Dudás Ernő
Szilágyi Csenge és László Zsolt a Sirályban – fotó: Dudás Ernő

Januárban felújítottuk a Sirály című előadásunkat. Három kritika is megjelent a produkcióról az elmúlt időszakban.

Az egyik írás szerzője, Pethő Anita másodjára látta az előadást. „(…)a korábbi alkalomról emlékeztem jól, mennyi minden történik az előadás elején a függöny előtt. Még azt is mondhatnám, hogy drukkoltam annak, hogy a többiek vegyék a lapot, jól reagáljanak például Arkagyina, azaz Oszvald Marika »nagybelépőjére«. Többek között ez is a kint is – bent is, szerepbeliség és szerepen kívüliség játéka, ahogyan Oszvald Marika folyton ide-oda mozog az »arkagyinaság« és »oszvaldmarikaság« között. vagy mondhatnánk úgy is, hogy Arkagyina, ez a mindig a középpontban lenni akaró, ezért folyton színjátszó, alakoskodó, pózoló színésznő időnként Oszvald Marikát, az ismert operettszínésznőt alakítja. Azaz egészen pontosan azt, ami (sablonos) kép egy ismert operettszínésznőről bennünk él.” A cikk az előadás önreflexív voltát emeli ki, a sablonok, az elvárásoknak megfelelés igényének motívumait és ezek ellenpontozását veszi sorra, kiemelve Kaszás Gergő játékának rétegzettségét, illetve a sikeresség és a látszat, a művészet és az iparostevékenység viszonyáról tesz fel érdekes kérdéseket a produkció kapcsán. A szöveg az Egy olvasó naplója blogon jelent meg.

Kaszás Gergő a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba
Kaszás Gergő a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba

A szereposztást tartja a produkció legnagyobb bravúrjának az Apokrif Online kritikájának szerzője is. „Arkagyina szerepében Oszvald Marika, az Operett Színház legendás szubrettje, maga a két lábon járó tradicionális színjátszás látható – mint prózai színésznő. Játéka kiegyensúlyozott, nem maníros, csak ahol a szerep is megkívánja. Kaszás Gergővel (Trigorin) – akivel egy pillanatig sem keltik egy szerelmespár látszatát – közös jelenetükben egy érett nő higgadtságával és reális érveivel ellensúlyozza az író infantilis és kamaszos kitöréseit: nem primadonnaként hisztériázik, hogy az ünnepelt szerző maradjon mellette, hanem egy korosodó nő megannyi évének és félresiklott kapcsolatának tapasztalataiból építkezve érvel. Kettejük kapcsolata inkább a művészélet rögös útján köttetett erős szövetség, mintsem szerelem” – írja Bagi Ágnes, aki részletes elemzését így zárja: „Fehér Balázs Benő sikeresen felfedezte Csehov elejtett lázadását Sztanyiszlavszkij színházával szemben, azonban nem vitte végig ezt a lázadást, ahogy maga a szerző sem. Ellenben létrehozott egy olyan előadást, ami a mai fiatalok számára is érthetővé és élvezhetővé teszi Csehov klasszikusát. Mellettük persze az érettebb korosztály is kap impulzust a kortárs színjátszásról való gondolkodáshoz, de a gondolatsor befejezése és az új formák létre hozása ránk vár.”

Oszvald Marika a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba
Oszvald Marika a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba

Szekeres Szabolcs a Dionüszosz magazin blogján írt az előadásról, úgy értékelve, hogy Fehér Balázs Benő rendezése a fiatalos lendület elapadásáról szól. „Méghozzá úgy, hogy közben mindenki színházat játszik vagy legalábbis mániákusan a színpadról beszél. A humor forrása a végig az elemelt és a karikírozott színészi játék, amelybe Mihályfi Balázs bumfordian érzéketlen Samrajev intézője éppen úgy belefér, ahogy maga Trepljov is, aki az egyik jelenetben két hatalmas karddal jelenik meg, hogy párbajra hívja Trigorint, a vetélytársát.” A recenzió szerzője szerint a rendező keze nyomán „bravúrosan, valósággal matrjoska babák gyanánt csúsznak egymásba a teatralitás szintjei”, és Oszvald Marika alakítását dicsérve megjegyzi: kár, hogy az operettcsillag nem korábban rándult át a prózai színházba, mert „Arkagyina szerepében a kapzsiság és az önző ridegség magasiskoláját mutatja be”. A szerző szerint a rendezői elképzelés akár vitára is ingerelhet, de „az ötletesen működtetett, az előadás egészére kiterjesztett színház a színházban szituáció komoly kohéziós erővel bír, és nem fukarkodik a humoros helyzetekkel. Az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád közös vállalkozásaként létrehozott Sirály arról szól érvényesen, hogy az egykori harcos lázadók élete, függetlenül attól, hogy tehetségesek-e igazán vagy sem, még csak bele sem simulhat a (kis)polgári életbe, hanem egyenesen tragédiával ér véget.”

A Sirály legközelebb április 29-én délután látható az Átriumban, jegyek már kaphatók.