hírek kategória bejegyzései

Isabelle Huppert színházi világnapi üzenete

55 év óta minden tavasszal megünnepeljük a színházi világnapot. Mintha 24 óra alatt bejárnánk a színházi univerzumot, kezdve a NO-val és a Kathakalival, folytatva a Pekingi Operával és a Kathakalival, elidőzünk Görögországban, Aiszkhülosztól, Szophoklésztől Skandináviába látogatunk Ibsenhez és Strindberghez, majd Angliában Sarah Kane-től Itáliába száguldunk Pirandellóhoz, azután Franciaországba, Párizsba, ahol talán a legtöbb külföldi társulatot látjuk vendégül.

Azután innen, Racine-tól és Molière-től átsuhanunk Oroszországba Csehovhoz, majd átrepülünk az Atlanti-óceánon, hogy a napot egy kaliforniai egyetemi kampuszon fejezzük be, ahol fiatalemberek értelmezik újra a színházat. Mert a színház mindig újjászületik. A színházi konvenciókat újra és újra le kell rombolni. Mert a színház csak így maradhat eleven. A színház gazdag, átível téren és időn, a kortárs művek az elmúlt századok alkotásaiból is inspirálódnak, ha egy klasszikus színdarabot napjainkban mutatnak be, az mai és modern lesz.

A színházi világnap különleges alkalom. Időn és téren átívelő ünnep. Jean Tardieu (1903–1995) francia költő, író, drámaírót idézem: „Ami a teret illeti, azt kell tudni, hogy melyik a leghosszabb út két pont között… Ami pedig az időt, tized másodperc pontossággal mérjük meg, hogy mennyi idő kell az »örökkévalóság« szó kimondásához.” A tér-idő kapcsán így fogalmaz: „Elalvás előtt összpontosítsunk a tér két pontjára, és számítsuk ki, hogy (vágy)álmunkban mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyikből a másikba jussunk.” Itt az álom szót szeretném kiemelni. Az az érzésem, mintha Jean Tardieu és Bob Wilson találkozott volna egymással. A színházi világnap lényegét nagyszerűen foglalja össze Samuel Beckett, aki Winnie-vel mondatja ki: »Ó, milyen szép ez a mai nap! Megint egy szép nap!«

Amikor a világnapi üzenet megírásán gondolkodtam, felidéztem azokat a jeleneteket, amelyekben játszottam. Így tehát nem egyedül érkezem erre az ünnepségre, az UNESCO székházának színháztermébe. Elkísérnek azok, akiket a színpadon életre keltettem, pedig azt hinné az ember, hogy az utolsó előadással megválik a szerepeitől. De ez nem így van. Tovább élik bennünk titkos életük, készen arra, hogy segítséget nyújtsanak egy új szerep eljátszásában, vagy megnehezítsék azt. Így él bennem Phedra, Araminte, Orlando, Hedda Gabler, Médea, Merteuil, Blanche Dubois… De azok is itt vannak velem, akiket nézőként szerettem és megtapsoltam. Ezáltal enyém az egész világ. Görög vagyok és afrikai, szír, velencei, orosz, brazil, perzsa, római, japán, marseille-i, New York-i, filippino, argentin, norvég, koreai, német, osztrák, angol vagyok. Ez az igazi globalizáció.

1964-ben a színházi világnap alkalmából Laurence Olivier bejelentette, hogy egy századig tartó harc után végre megnyílik Angliában a Nemzeti Színház, amely szándékai szerint nemzetközivé válik, repertoárjában mindenképp. Tudta jól, hogy Shakespeare mindenkié, az egész világé.

Az első színházi világnapi üzenetet 1962-ben Jean Cocteau – Az első utazásom szerzője – írta. Ő 80 nap alatt kerülte meg a Földet, én másként tettem meg ezt az utat: 80 filmmel és előadással. Mindig meglepetést okozok azzal, hogy nem teszek különbséget a színházi és filmes színészi játék között. Higgyék el, nincs különbség.

Én itt nem színésznőként szólalok meg, hanem mindazoknak a nevében, akiknek köszönhetően a színház tovább él. Ez a feladatunk és kötelességünk. Nem mi adunk életet a színháznak, hanem általa létezünk. A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház. Egyetlen néző közönség. De azért ne legyen túl sok üres szék a nézőtéren. Kivéve Ionescónál. A székek című darab végén az Öregasszony azt mondja: „Igen, igen, haljunk meg dicsőségünk teljében… Haljunk meg, hogy nevünket legendába szőjék… Legalább egy utcát neveznek el rólunk…”

A színházi világnap tehát 55 éve létezik. Én vagyok a nyolcadik nő, akit felkértek az üzenet megírására. Nem is tudom, hogy az üzenet a megfelelő szó. Elődeim (beleértve a férfiakat is) a színházról szólva szabadságról, eredetiségről beszéltek, felidézték a multikulturalitást, a szépséget. 2013-ban Dario Fo azt mondta: „.. abban reménykedhetünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiások és színházcsinálók új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.” Szép megfogalmazás, méltó arra, hogy egy politikai program része legyen. Franciaországban nemsokára választások lesznek, így azt javasolom a bennünket kormányozni vágyóknak, figyeljenek arra, hogy a színház milyen fontos és hasznos. Ne legyen boszorkányüldözés!

A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást.

A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket… ahogy mi is szeretjük őt. Emlékszem egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta: „Helyet a színháznak!”

Fordította: Lakos Anna / ITI Magyar Központ

leadfotó: nicolas genin from Paris, France – 66ème Festival de Venise (Mostra), CC BY-SA 2.0, link

„Olyan agymunka, amivel én nem nagyon találkoztam még”

Alföldi Róbert volt Csáki Judit kritikus vendége 2017. március 5-én a Spinoza Házban. A beszélgetésben több minden mellett sok szó esett az Egy, kettő, háromról is.

 

(Molnár Ferencről) „Nem is csak az, hogy olyan agymunka, amivel én nem nagyon találkoztam még. Molnár annyira zseniális író, hogy olyan rendszer szerint van megírva a szöveg, hogy nem azt mondom, hogy könnyű tanulni, de sokkal könnyebb tanulni, mint ahogy az így kívülről látszik. Abszolút van egy belső logikája, a szóhasználatában is. Hihetetlen író. Nagyon fárasztó, nagyon kell koncentrálni, nincs lehetőség javítani, pihenni, korrigálni. De ami igazán nehéz ebben, hogy ez ne csak egy technikai bravúr legyen.”


(a dupla előadásokról) „A második mindig sokkal jobb és lazább. Ha ma játszanám meg holnap játszanám, ugyanaz a félelem meg szorongás lenne. Ha lejátsszuk hatkor és fél kilenckor, az annyira közel van, hogy az ad egy kis megnyugvást, hogy oké, ment, rendben volt, tehát sokkal lazább, sokkal nyugodtabb, sokkal békésebb belül a második.”

(a csapatról) „Ez a szerkezet, amit a darab fölrak, ez valahogy az előadásban is szerkezet. Ha én valamit elcseszek, akkor az egész szerkezet a takarásban egy pillanat alatt átgondolva azonnal tud segíteni. Nagyon helyesek, gyönyörű, ahogy iszonyú alázatosan figyelnek, nagyon szép, kollegialitásilag nagyon megrendítő.”
A teljes beszélgetés itt megtekinthető.

Fehér Tibor és Söptei Andrea állami elismerése

Az Őrült Nők Ketrece című előadásunk két szereplője is részesült idén állami elismerésben. Söptei Andrea, aki tavaly két alkalommal játszotta Marie Bouteille-t (és idén nyáron is látható lesz ebben a szerepben) a Magyarország Érdemes Művésze díjat, a Jacobot és Francist váltásban játszó Fehér Tibor Jászai Mari-díjat kapott. Mindkettejüknek szívből gratulálunk!

Kecskeméten az Igenis, miniszterelnök úr!

Igenis, miniszterelnök úr! című előadásunk március 12-én este 7-től a kecskeméti Ciróka Bábszínházban látható. A produkciót a Pestiek a Budai utczában című sorozatban, felnőttelőadásként tűzte műsorára a hírös város bábszínháza.  Antony Jay és Jonathan Lynn válságkomédiájában ezen az estén Hevér Gábor, Alföldi Róbert, Ficza István, Parti Nóra és Némedi Árpád játszik. A Znamenák István rendezte produkció hetvenkilencedik alkalommal kerül színpadra, és ezzel az előadással tér vissza bő másfél hónapos szünet után (amely alatt a Sir Humphrey Applebyt játszó Alföldi Róbert Dél-Koreában, a Szöuli Nemzeti Színházban rendezett). A jegyek már elővételben elkeltek.

Bravúrosan csúsznak egymásba a teatralitás szintjei – Friss recenziók a Sirályról

Szilágyi Csenge és László Zsolt a Sirályban – fotó: Dudás Ernő
Szilágyi Csenge és László Zsolt a Sirályban – fotó: Dudás Ernő

Januárban felújítottuk a Sirály című előadásunkat. Három kritika is megjelent a produkcióról az elmúlt időszakban.

Az egyik írás szerzője, Pethő Anita másodjára látta az előadást. „(…)a korábbi alkalomról emlékeztem jól, mennyi minden történik az előadás elején a függöny előtt. Még azt is mondhatnám, hogy drukkoltam annak, hogy a többiek vegyék a lapot, jól reagáljanak például Arkagyina, azaz Oszvald Marika »nagybelépőjére«. Többek között ez is a kint is – bent is, szerepbeliség és szerepen kívüliség játéka, ahogyan Oszvald Marika folyton ide-oda mozog az »arkagyinaság« és »oszvaldmarikaság« között. vagy mondhatnánk úgy is, hogy Arkagyina, ez a mindig a középpontban lenni akaró, ezért folyton színjátszó, alakoskodó, pózoló színésznő időnként Oszvald Marikát, az ismert operettszínésznőt alakítja. Azaz egészen pontosan azt, ami (sablonos) kép egy ismert operettszínésznőről bennünk él.” A cikk az előadás önreflexív voltát emeli ki, a sablonok, az elvárásoknak megfelelés igényének motívumait és ezek ellenpontozását veszi sorra, kiemelve Kaszás Gergő játékának rétegzettségét, illetve a sikeresség és a látszat, a művészet és az iparostevékenység viszonyáról tesz fel érdekes kérdéseket a produkció kapcsán. A szöveg az Egy olvasó naplója blogon jelent meg.

Kaszás Gergő a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba
Kaszás Gergő a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba

A szereposztást tartja a produkció legnagyobb bravúrjának az Apokrif Online kritikájának szerzője is. „Arkagyina szerepében Oszvald Marika, az Operett Színház legendás szubrettje, maga a két lábon járó tradicionális színjátszás látható – mint prózai színésznő. Játéka kiegyensúlyozott, nem maníros, csak ahol a szerep is megkívánja. Kaszás Gergővel (Trigorin) – akivel egy pillanatig sem keltik egy szerelmespár látszatát – közös jelenetükben egy érett nő higgadtságával és reális érveivel ellensúlyozza az író infantilis és kamaszos kitöréseit: nem primadonnaként hisztériázik, hogy az ünnepelt szerző maradjon mellette, hanem egy korosodó nő megannyi évének és félresiklott kapcsolatának tapasztalataiból építkezve érvel. Kettejük kapcsolata inkább a művészélet rögös útján köttetett erős szövetség, mintsem szerelem” – írja Bagi Ágnes, aki részletes elemzését így zárja: „Fehér Balázs Benő sikeresen felfedezte Csehov elejtett lázadását Sztanyiszlavszkij színházával szemben, azonban nem vitte végig ezt a lázadást, ahogy maga a szerző sem. Ellenben létrehozott egy olyan előadást, ami a mai fiatalok számára is érthetővé és élvezhetővé teszi Csehov klasszikusát. Mellettük persze az érettebb korosztály is kap impulzust a kortárs színjátszásról való gondolkodáshoz, de a gondolatsor befejezése és az új formák létre hozása ránk vár.”

Oszvald Marika a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba
Oszvald Marika a Sirályban – fotó: Mészáros Csaba

Szekeres Szabolcs a Dionüszosz magazin blogján írt az előadásról, úgy értékelve, hogy Fehér Balázs Benő rendezése a fiatalos lendület elapadásáról szól. „Méghozzá úgy, hogy közben mindenki színházat játszik vagy legalábbis mániákusan a színpadról beszél. A humor forrása a végig az elemelt és a karikírozott színészi játék, amelybe Mihályfi Balázs bumfordian érzéketlen Samrajev intézője éppen úgy belefér, ahogy maga Trepljov is, aki az egyik jelenetben két hatalmas karddal jelenik meg, hogy párbajra hívja Trigorint, a vetélytársát.” A recenzió szerzője szerint a rendező keze nyomán „bravúrosan, valósággal matrjoska babák gyanánt csúsznak egymásba a teatralitás szintjei”, és Oszvald Marika alakítását dicsérve megjegyzi: kár, hogy az operettcsillag nem korábban rándult át a prózai színházba, mert „Arkagyina szerepében a kapzsiság és az önző ridegség magasiskoláját mutatja be”. A szerző szerint a rendezői elképzelés akár vitára is ingerelhet, de „az ötletesen működtetett, az előadás egészére kiterjesztett színház a színházban szituáció komoly kohéziós erővel bír, és nem fukarkodik a humoros helyzetekkel. Az Átrium Film-Színház és a Kultúrbrigád közös vállalkozásaként létrehozott Sirály arról szól érvényesen, hogy az egykori harcos lázadók élete, függetlenül attól, hogy tehetségesek-e igazán vagy sem, még csak bele sem simulhat a (kis)polgári életbe, hanem egyenesen tragédiával ér véget.”

A Sirály legközelebb április 29-én délután látható az Átriumban, jegyek már kaphatók.

1%

14226238-2-42 THEA Theatre Entertainment & Art Nonprofit Kft.


Kedves barátaink, nézőink, közönségünk!

Ezúttal támogatást kérünk. Sokat segítene munkánkban, előadásaink műsoron tartásában és jövőbeni előadásaink létrehozásában, ha a jövedelemadó 1%-át színházi szakmai partnerünk, a THEA Theatre Entertainment & Art Nonprofit Kft. részére ajánlanák fel. A cég színházi előadásokat hoz létre, illetve fenntartja a Mentőcsónak Egység ifjúsági színházi nevelési munkáját. Kérünk mindenkit, akik fontosnak, értékesnek tartják tevékenységünket, hogy 1%-uk címzettjeként a 14226238-2-42 adószámot jelöljék meg. Nagyon köszönjük a segítséget!

Az Adó1százalék.com oldalon pár kattintással könnyedén kitölthető a felajánlás. Az alábbi linken rögtön nyomtatható is a nyilatkozat: http://ado1szazalek.com/felajanlom/?t=1&id=3359


A THEA Theatre Entartainment & Art Egy, kettő, három című előadásunk koprodukciós partnere, és hosszú távú együttműködésben segíti a Kultúrbrigád alkotóinak jövőbeni munkáját.

Indul az áprilisi jegyvásárlás!

Húsvét előtt ismét kinyit Az Őrült Nők Ketrece, műsoron az Egy, kettő, három, a Vaknyugat, az Igenis, miniszterelnök úr! és a Sirály. A Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház közös áprilisi előadásaira február 17-én déltől kaphatók a jegyek.

Húsvét előtt három alkalommal nyílnak ki Az Őrült Nők Ketrece kapui, április 14-én este, illetve 15-én délután és este látható az előadás, amelyre hónapok óta nem kapni jegyet. Függetlenül attól, hogy hétvégén este vagy hétköznap délután, késő éjjel vagy rendes időben játsszuk, töretlen az érdeklődés a produkció iránt, amely a bemutató, 2014 júliusa óta, vagyis áprilisban lesz 34 hónapja, hogy folyamatosan, kihagyás nélkül, télen-nyáron műsoron van. Jean Poiret vígjátékának musicalfeldolgozása Alföldi Róbert rendezésében, Stohl András és Hevér Gábor főszereplésével idén nyáron immár százötvenedszer kerül színpadra. A 15-i előadásokat angol nyelvű felirat is kíséri, a fővárosban élő, az angol nyelvet bíró külföldiek számára is remek szórakozást nyújt az előadás.

Újra műsoron Molnár Ferenc zseniális egyfelvonásosa, az Egy, kettő, három, amely lenyűgöző szellemességgel, valódi téttel, szórakoztató, de gondolatgazdag estével ajándékozza meg a nézőt. Znamenák István rendezése Alföldi Róbert számára valódi jutalomjáték, a kritika egyöntetű elragadtatással jellemezte Norrison-alakítását, ahogyan a színpadra lépő többi színész munkáját is, hiszen bár az egy óra alatt lejátszódó fő cselekmény irányítása a főszereplő kezében van, nem menne semmire az őt körülvevő figurák pontos és érzékeny munkája nélkül. A valós időben játszódó vígjáték április 11-én, továbbá 24-én két alkalommal is látható.

Martin McDonagh fekete vígjátéka, a Vaknyugat ezúttal Pakson vendégszerepel (12-én), de Budapesten, az Átriumban is látható lesz, 28-án este. A 2013-as THEALTER közönségdíjas előadása volt a Kultúrbrigád és az Átrium első közös előadása, azóta is sikerrel fut Gothár Péter Capitano-díjas rendezése. A Connor testvérpárt – alakításukért Arlecchino-díjat kiérdemelt – Ficza István és Rétfalvi Tamás, Welsh atyát Alföldi Róbert, Kicsilányt Mészáros Piroska játssza a felebaráti és testvéri szeretet kérdéseit emlékezetesen groteszk stílusban boncolgató, hol lélekemelő, hol karcosan nevettető előadásban.

Igenis, miniszterelnök úr! című válságkomédiánk ugyan Londonban játszódik, azonban a mai magyar közélettel mutatott párhuzamok korántsem a véletlen művei a Znamenák István rendezte előadásban, amely talán éppen ezért van túl már a hetvenötödik előadáson is. Egy nárcisztikus és befolyásolható miniszterelnök, egy minden hájjal megkent közhivatalnok, egy vonzó politikai tanácsadó, egy naiv titkár és egy praktikusan politikus nagykövet egyetlen éjszaka alatt változtatja meg Európa sorsát. Jonathan Lynn és Antony Jay darabja a mindenkori hatalom lélektanát jól ismerve komikus helyzetekben mesél arról, hogyan születnek a politikai döntések és mi motiválja a hatalom képviselőit. Áprilisban kétszer: 13-án és 17-én látható a darab.

A hónap végére pedig egy sajátos hangú, de mindenképp emlékezetes Sirályt ajánlunk. Az egyik programajánló magazin fogalmazásában: „Csehov-klasszikus all star cast, köztük Trokán Nóra, Kaszás Gergő, László Zsolt, Oszvald Marika előadásában. Kell ennél több?” Fehér Balázs Benő rendezését januárban újítottuk fel, és nagy sikerrel játszottuk, erre szokták azt mondani, hogy a produkció „összeért”. Az említetteken kívül Porogi Ádám, Gyabronka József, Mihályfi Balázs, Parti Nóra, Orosz Ákos, Szilágyi Csenge lép fel az előadásban, amelynek feldolgozásához a tanárok számára ingyenes oktatási segédanyagot is biztosítunk (ahogyan Vaknyugat című előadásunkhoz is), a füzetek a kulturbrigad.hu honlapról tölthetők le.

Várunk mindenkit szeretettel áprilisban is a Kultúrbrigád előadásain!

Íme a műsor:

Átrium Film-Színház, Budapest

2017. április 11. 19:30 Egy, kettő, három #17

2017. április 13. 19:30 Igenis, miniszterelnök úr! #82

2017. április 14. 19:30 Az Őrült Nők Ketrece #144

2017. április 15. 14:30 Az Őrült Nők Ketrece / La Cage aux Folles #145 (angol felirattal / with English surtitles)

2017. április 15. 19:30 Az Őrült Nők Ketrece / La Cage aux Folles #146 (angol felirattal / with English surtitles)

2017. április 17. 19:30 Igenis, miniszterelnök úr! #83

2017. április 24. 18:00 Egy, kettő, három #18

2017. április 24. 20:30 Egy, kettő, három #19

2017. április 28. 19:30 Vaknyugat / The Lonesome West #55 (angol felirattal / with English surtitles)

2017. április 29. 14:30 Sirály #14

Tájelőadás:

2017. április 12. 19:00 Vaknyugat #54 – Csengey Dénes Kulturális Központ, Paks

Elsöprő erővel kérdez – Újra műsoron a Makbett

Keserédes operett, vérbohózat, abszurd, antidráma, rajzfilm, revü, sőt: bábszínház – a bemutató után megjelent recenziók sokféleképpen próbálták jellemezni Alföldi Róbert Makbett rendezését. Az Ionesco-darab sokféle műfajt felvonultató előadása most, február 19-én ismét látható az Átrium műsorán.

Makbett – Orosz Ákos – fotó: Dudás Ernő
Makbett – Orosz Ákos – fotó: Dudás Ernő

A kritikák szinte egybehangzóan állítják: tiszta és egyenes, szókimondó produkció született. A narancsszínben úszó színpadkép azonban jóval túlmutat a jelenlegi hatalmon való élcelődésen. „Igaz, Alföldinek ez a rendezése egyértelműen ironizál a jelenlegi kormányon és annak kormányosán is, ám a kép, amit fest, valójában nem narancssárga, hanem (vér)vörös és sötétszürke” – írta Török Ákos a 7óra7-en, hozzátéve, hogy az előadás „Alföldi rendezése működik – és a szó eredeti, propaganda előtti értelmében működik”. Nánay István (Színház.net) szerint „Alföldi rendezése felvállaltan politikai színház, de úgy, hogy többnyire kerüli a direkt politizálást. Elkerüli az aktualizálások legnagyobb csapdáját, azt, hogy az egyes szereplők konkrét politikai személyeknek feleltethetők meg. Kiszólások, szójátékok, még az előadás plakátja is, félreérthetetlenné teszi, hogy az előadás miről és kiről-kikről szól elsősorban, de attól érvényes, hogy az olcsó piszkálódás helyett egy hatalmi helyzet lényegéről beszél.” Németh Gábor Dávid az Apokrifen megjelent kritikájában így összegez: „Az előadás nem marad csöndben, nem mismásol, nem pusmog, hanem húsbavágó őszinteséggel csapja arcon az embert. Igen, politizál, aktuálpolitikai, társadalmi helyzeteket vázol, használ, mutat; de ami a legfontosabb: nem állít semmit. Alföldi Róbert rendezése elsöprő erővel kérdez, (…) és ezeket a kérdéseket már nem lehet nem meghallani.” Természetesen azért egyetértés nem volt a kritikai fogadtatásban: „Bátornak akkor volna nevezhető az előadás politikai dimenziója, ha egy Fidesz-kongresszusra hívnák meg tükröt tartani” – írta a Magyar Narancsban Tompa Andrea. Sághy Erna a HVG-ben ezzel ellentétben komplex értelmezést ad az egyik jeleneten keresztül erről a dimenzióról: [Duncan király] „Orbán Viktor szófordulatait, gesztusait felvillantó, fociutalásokkal tűzdelt beszédjelenete finoman parodisztikus, itt nincsenek tobzódó túlzások, a szöveg sem sokkal semmitmondóbb, mint az eredeti. A néző így a miniszterelnöki évértékelők vagy nagygyűlések bódultan rajongó közönségének szerepében találja magát, s átérzi, hogy az alattvalói rajongás ugyanolyan abszurd és ízléstelen, mint a Kerekes Éva által játszott fehérmájú Lady Duncan vagy Orosz Ákos gyilkológép-Makbettjének alpárisága.”

Makbett – jobbra: Szatory Dávid – fotó: Puska Judit
Makbett – jobbra: Szatory Dávid – fotó: Puska Judit

A színészek munkáját szinte minden megjelent kritika dicséri. „A kiváló színészgárda tagjainak bravúros alakításain szilárdan áll az előadás” – áll a HVG cikkében; „A muníció egy jelentős részét a remekbeszabott, megsokszorozott színészi alakítások adják” – szögezi le Török Ákos kritikája. „Orosz Ákos játéka elsőrangú, könnyedén váltogatja a rémületes és vicces árnyalatokat, nem téveszti el az összhatást: a féktelen hatalmi ambíció silány nárcizmusát. Bányai Kelemen Barna egy másik típust, az önérdekét percre sem felejtő lakájt hozza jól. Csak holtan, kísértetként igazán bátor: »és még alacsony is vagy«, vágja oda” – írta elemzésében Csáki Judit a Revizoron. Nánay István szerint „Hevér bonvivánként jelenik meg a vár tetején, de csak akkor lehet észrevenni, ha egy kis dobogóra feláll. S amikor már látható, akkor jöhet az uralkodói szerepjátszás: fraternizál, jópofáskodik, de cinikusan keménykedik is. Hallatlanul élvezi a hatalmát, elhiszi, hogy mindenre képes (lásd a betegek Jézusként való meggyógyítása), s ami ettől elválaszthatatlan: fél. Mindenkitől. (…) Kerekes Éva vörös parókás, aranyos színű ruhába öltöztetett Ladyje élvezi a gonoszkodást, a flörtölést Makbettel, az alakváltozásokat. A színésznő is élvezi a játékot, a szélsőségek megmutatását, azt, hogy az egyik pillanatban királynőként, a másikban parasztasszonyként szólalhat meg, s hogy sem egyiket, sem másikat nem kell halálosan komolyan vennie.”

Makbett – balra: Hevér Gábor – fotó: Mészáros Csaba
Makbett – balra: Hevér Gábor – fotó: Mészáros Csaba

Az igazán karakteres, egyéni hangulatú produkció Orosz Ákos, Bányai Kelemen Barna, Hevér Gábor, Kerekes Éva, Parti Nóra, Szatory Dávid, Fábián Szabolcs, Fehér Balázs Benő, Bercsényi Péter, Krum Ádám és Gelányi Bence szereplésével ebben az évadban először február 19-én látható az Átrium Film-Színházban.

Jegyek itt kaphatók.

 

Januártól márciusig: minden előadás műsoron!

Abban az örömteli és kivételes helyzetben vagyunk, hogy a következő két hónapban valamennyi repertoárelőadásunk műsoron lesz az Átrium Film-Színházban.

Sorrendben azok, amelyekre még kaphatók jegyek: Csehov Sirály című darabja Fehér Balázs Benő rendezésében, Oszvald Marika, Kaszás Gergő, Trokán Nóra és Porogi Ádám főszereplésével január 29-én este fél 8-tól, az Alföldi Róbert rendezte Makbett Orosz Ákos, Bányai Kelemen Barna, Hevér Gábor és Kerekes Éva főszereplésével február 19-én este fél 8-tól látható. Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabja Znamenák István rendezésében, Alföldi Róbert, Szatory Dávid és Lénárdt Laura főszereplésével hat alkalommal, március 8-án, 19-én kétszer, 30-án, illetve 31-én is kétszer tekinthető meg. Martin McDonagh feketekomédiája, a Vaknyugat Gothár Péter rendezésében, Rétfalvi Tamás, Ficza István és Alföldi Róbert főszereplésével március 23-án este, Igenis, miniszterelnök úr! című aktuális válságkomédiánk március 24-én este és 25-én délután várja a nézőket Hevér Gábor, Alföldi Róbert, Ficza István és Parti Nóra főszereplésével.

Az Őrült Nők Ketrece című előadásunkra minden jegy elkelt az elkövetkezendő két hónapra, esetleg a márciusi előadásokra még felbukkanhat néhány befoglalt, de át nem vett jegy a jegyeladó rendszerben, de erre az előadásunkra, amelyet februárban négyszer, márciusban kétszer játszunk, a jegyek gyakorlatilag elkeltek. Aki időben szeretne értesülni az áprilisi jegyvásárlás indulásáról, küldjön emailt a szervezes@atriumfilmszinhaz.hu címre, kollégáink tájékoztatást küldenek a forgalmazás startjáról.

Műsorunk itt olvasható, jegyek itt vásárolhatók online.

Köszönjük! Folytatjuk! BUÉK!

Köszönjük azoknak, akik színpadra léptek 2016-ban a Kultúrbrigád előadásaiban: Ablonczy Keve, Alföldi Róbert, Bacsa Zoltán, Bach Kata, Balázs Edgár, Bankó Bence, Barna Zsombor, Bartek Zsolt, Bánky Sára, Bányai Kelemen Barna, Bercsényi Péter, Csarnóy Zsuzsa, Csengery Dániel, Csobot Adél, Debreczeny Csaba, Derzsi János, Dékány Barnabás, Dobos Richárd, Dobrányi Máté, Ducsai Szabolcs, Eged Márton, Eredics Béla, Fábián Szabolcs, Fehér Balázs Benő, Fehér Tibor, Ficza István, Frey György, Gelányi Bence, Gergye Krisztián, Gothár Péter, Grósz Zsuzsanna, Gyabronka József, Hajdú Csilla, Hegyi Dávid, Hevér Gábor, Hoffmann Richárd, Horányi András, Hullan Zsuzsa, Janicsek Péter, Józan László, Kaszás Gergő, Kerekes Éva, Kerekes Kristóf, Kovács Péter, Kristofori Ferenc, Krum Ádám, Lakatos Zsolt, László Zsolt, Lénárdt Laura, Lugosi György, Magyar Ferenc, Marton Róbert, Mészáros Piroska, Nagy Dániel Viktor, Nagy Zsolt, Némedi Árpád, Orosz Ákos, Oszvald Marika, Papp Dániel, Parti Nóra, Pengő Csaba, Porogi Ádám, Rétfalvi Tamás, Rozs Tamás, Sipos Viktória, Söptei Andrea, Stohl András, Studniczky László Zsatyi, Sulyok Gergő, Szatory Dávid, Száraz Dávid, Szász Szabolcs, Szelle Marcell, Szelle Szilárd, Szerémy Dániel, Szénási Roland, Szilágyi Csenge, Tompa István, Tóth Mihály, Trokán Nóra, Varga Gábor Kakas, Znamenák István, Zsótér Sándor. Köszönjük alkotó- és munkatársainknak, akik jóban-rosszban kitartottak és minden erejükkel azon voltak, hogy az előadások a legjobb formájukat fussák: Ari György, Ari Zsófi, Ács Sándor, Czirák Dániel, Dudás Ernő, Halma Ágnes, Izsák Lili, Kehi Richárd, Kiss Zsuzsanna, Kovácsovics Dávid, Lakatos Erika, Lakatos Péter, Langó Ádám, László Barbara, Lengyel Zoltán, Magócs Nikolett, Maró Csaba, Menczel Róbert, Mészáros Csaba, Nagy Bálint, Nagy József, Nagy Júlia, Niedetzky Dávid, Peringer Tímea, Pintér Mária, Puska Judit, Pusztai Csaba, Szabó Szilveszter, Szélinger Anna, Sziládi Péter, Takács Annamária, Takács Edina, Tihanyi Ildi, Tóth Kázmér, Vég Attila, Zságer-Varga Ákos, Zsolnay Andrea. Köszönjük kollégáinknak, Fodor Krisztinának, Stefán Grétának, Szerecz Zsófinak, Varga Tímeának, valamint az Átrium Film-Színház, illetve a Pepita kávézó munkatársainak – a díszítőktől, a pénztárosoktól a pultosokon át a nézőtéri ügyeletesekig és a szervezőkig mindenkinek – a segítséget. Hálásak vagyunk más színházakban dolgozó kollégáinknak – annak, akit illet – az év folyamán nyújtott együttműködésért és segítségért. Köszönjük a bizalmat az Egy, kettő, három koproducereinek, Horváth Krisztinának, Király Júliának, Mátyásfalvi Györgynek, Varga Zoltánnak, köszönjük az egyes előadások támogatóinak és médiapartnereinek, a produkcióinkról beszámoló újságíróknak, valamint a vendégjátékaink létrejöttében közreműködőknek: a kecskeméti Hírös Agórában, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban és az Aradi Kamaraszínházban, a paksi Csengey Dénes Kulturális Központban, a Kőszegi Várszínházban, a komlói Közösségek Házában és a pécsi Kodály Központban. Köszönet a THEA Theatre Entertainment & Art munkatársainak, illetve az Új Színház Nonprofit Kft. sikertelen vezetői pályázatának megírásában közreműködő barátainknak, elsősorban Bodó Viktornak, valamint Ságodi Ildikónak és Kovács D. Dánielnek, és mindazoknak, akik terveink alapján szívesen vállalták volna a közös munkát. Ugyancsak nagyon köszönjük a bizalmat, az érdeklődést, a megvásárolt jegyeket minden egyes nézőnknek, köszönjük a szeretetet, a dicséreteket és a hasznos kritikát, köszönjük, akik részt vettek a rászorulók megsegítését szolgáló jótékonysági kezdeményezéseinkben, és köszönjük barátainknak, szeretteinknek, hogy segítenek abban, hogy függetlenül, szabadon és szenvedéllyel dolgozhassunk fantasztikus kollégáinkkal, ami nem kis ajándék, hogy megadatik. Minden jót mindenkinek! Folytatjuk.

Nyulassy Attila, Ugrai István, Zsedényi Balázs
a Kultúrbrigád